Először is örülök, hogy mindenkinek tökéletes a házasélete, mindenki megkapja otthon azt, amire vágyik, amire szüksége van, hosszú évek elteltével is!
Örülök, hogy mindenki elégedett önmagával és a párjával. Örülök, hogy egészséges, boldog párkapcsolatok vannak ebben az országban! Ahol a szexuális élet rendszeres, kiváló, mindkét felet kielégítő. Hogy a harmóniagazdag házaséleteteket nem árnyékolja be semmi, főleg nem a plusz kilók.
Azt gondolom, hogy merő túlzás fenti kijelentésem, a felvetett probléma helytálló, a kiközlés már kevésbé volt az. De lássuk az én szemszögemből, miről kívántak szólni.
Mire ez a nagy felháborodás? Nem értem. A testi kapcsolatról, az intimitásról, egy nő és egy férfi között fennálló szexuális kapcsolat fontosságáról, annak hiányáról és annak lehetséges okáról volt szimplán szó!
A férfi a női TESTET kívánja meg (ugye most erről a felállásról beszélünk).
Nem akarok nagyon belemélyülni, mert nem vagyok szexuálpszichológus, de nekem az az elismerés, ha 10, 20 év után is engem, az én testemet kívánja meg a párom, és nem az, ha megszokásból, vagy mert nincs ló, jó a szamár is alapon van éppen együtt velem.
Ahhoz, hogy a házasélet jól működjön igenis fontos az esztétikum, a kisugárzás. Fontos az önbizalom, az, hogy szeretem és elfogadom önmagam, a testem. Nem értem, hogyan jönnek ide a belső értékek, a főzni tudás, a jó anya gondolatok. Egy pasinak nem ettől áll a zászló, aki ezt elhiszi, az nincs tisztában a férfi testtel, sem a gondolkodásmódjával.
Egészen más az, amiről Ti (felháborodottak) beszéltek, mint amiről éppen szót emeltek: a másik iránt érzett szerelem, szeretet és testi vágyaink kielégítése nem egy és ugyanaz. Főleg nem sok együtt töltött év után. Fenntartani a lángot nagyon nehéz. Az, hogy ne menjen át megszokásba, egyhangúságba szintén. De ez nem feltétlen azt jelenti, hogy már nem szeretnek, csak éppenséggel a nemi vágy halványodott. Nem kell ezt túlbonyolítani. A férfiak egészen másképp gondolkodnak, mint a nők. Nekik kell a kaland, a változatosság, a játék, a rendszeresség. Vizuális típusok, van szemük, szeretik a szépet. Mit gondoltok miért nézik meg a nőket? Elárulom nem azért, mert arra gondolnak, vajon tud-e főzni, vajon jó anya lenne-e a gyerekeimnek? Komolyan mintha nem is 2020-at írnánk, úgy viselkedtek....
Az mind szép és jó, hogy most itt férfiak kiálltak és megvédték a női nemet, az anyát, aki nem ér rá mozogni, mert gyereket nevel, meg a háztartást vezeti, dolgozik. Hagyjuk már ezt. Mindenkinek arra van ideje, amire akarja... A másik meg az, hogy ezen férfiak fele vagy el van hízva, vagy szeretőt tart vagy pornót néz és tutujgatja a jancsit, az rendben van?
Szóval a kedves urak, most hősiesen védik a NŐT. Az én véleményem az, nem ez a helyes módja.
Abban az élethelyzetben, amikor otthon azt mondják kedves nőtársaim: "jajj, jól meghíztam", jön a válasz: "nem baj, nekem így is tetszel, így vagy jó", "ne viccelj, nem kell fogynod", - követik el a legnagyobb hibát a férjek, ahelyett, hogy ösztönzést, lökést adnának a fogyáshoz, az életmódváltáshoz, azokat a szavakat mondják, amiket éppen hallani akarnak az asszonyok.
Megerősítést kapnak: ők így is jók, szinte tökéletesek. De közben mindkét fél tudja legbelül, hogy ez nem igaz. Ez az állapot egyiküknek sem jó. Mert fáj az igazság, nem jó azt hallani. Valóban fáj, de inkább az igazság fájjon, mint az elhízás miatt ne kívánjon meg a szerelmem, vagy az évek óta felhalmozott túlsúly miatt legyek beteg. Hangsúlyozom évek óta tartott plusz 20, 30 kilókról beszélünk, nem a szülés után fennmaradó 5 vagy 10 kilóról.
Úgy tűnik, hogy velem ellentétben, a szülés után (értsd minimum egy évvel) sok plusz kilóval is ugyanolyan önbizalommal, lelkesedéssel tudnak a férjek elé állni, levetkőzni a hölgyek, örülök, hogy nincs bennük gátlás, biztosan boldogok is ebben a testben... velem ellentétben.
Ugyanis én nem tudok boldog lenni egy túlsúlyos testben. Kétszer szültem, kétszer híztam plusz 20 kilót, a második 20 leadása már nem volt egyszerű, de megcsináltam. Harmadszor is meg fogom csinálni, mert így akarom. Minden akarat kérdése.
És ha eddig csak a külsőségek fontosságát említettem, most szólok az egészséges életmód érdekében is. Aki életet adott, az már duplán felelős azért, hogy egészsége hosszú távon megmaradjon, hogy gyermekét egészségesen tudja felnevelni. A túlsúlynak mindig oka van, ha nem megy le, ki kell vizsgáltatni. Mozogni kell és egészségesen kell étkezni. Higgyétek el tudom ez nem könnyű. Tégy meg annyit a gyermekedért, hogy odafigyelsz önmagadra.
Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, hogy a házasélet hiánya/minősége miatt megy tönkre a házasságok 80 %-a. Miért alakul ez így? Talán ezen kellene elgondolkodni, mindenkinek otthon. És azzal sem árulok el nagy titkot, mikor azt mondom: a párkapcsolatban az egyik legfontosabb dolog a szex. Ha van, akkor boldogság van. Ha nincs, akkor háború van, és azt legtöbbször az asszony kezdi, a háború elől menekülés van... A férfi részéről...
Miért nincs szex?
Helyette vannak kifogások (gyerek, munka, fáradtság, most ez, most az), de a valós ok talán a beletörődés. A helyzetbe. Hogy nem tudsz változtatni, hogy már nem vagy elégedett önmagaddal vagy a pároddal szemben, hogy unalmassá vált számotokra, nincs meg a varázs, a tűz, már nem érzitek fontosnak... Pedig évek múlva is ugyanolyan fontosnak kellene lennie, mint a kapcsolatotok elején. És erre irányul a hangsúly, évek alatt ellaposodik valami, ami egyértelműen fontos egy ember, egy pár életében. És ebben a megváltozott külalaknak is óriási szerepe van. Alapvető szükséglet helyett luxus szükségletté válik az évek alatt, és a luxus alatt az elérhetetlent értem.
Ilyenkor már menthetetlen a házasság, vannak, akik félrelépnek, mert ahhoz nem eléggé bátrak, hogy a problémát megbeszéljék, vannak, akik több hónapon, éveken keresztül csalják a párjukat, és vannak akik lebuknak. Ezen házasságok legtöbbje válással végződik. Erről van szó. De bizonyos helyzetekben a testi kielégületlenség az oka annak, hogy a párkapcsolat megmérgeződik, a szex hiánya frusztrációt okoz, akár nőben, akár férfiban, és ez egy olyan állapotot teremt, amiben a fél elégedetlen, türelmetlen és idegessé válik. Állandósulnak a veszekedések, a kiabálások, és a kapcsolat elromlik.
Nem célom, mások megbántása... Nem a nők elleni tiszteletlenségről van szó, hanem a házasélet problematikáját kívánta fejtegetni. De a szex, mint ahogy otthon a hálószobában, a nyilvánosság előtt is TABU. Ne beszéljünk róla.
Különben most a 37. terhességi héten járok a harmadik gyermekemmel és épp úgy döngetek a hálószoba felé. (bár picit kevesebb plusz kilóval, mint az első kettőnél). De egyáltalán nem vettem magamra ezeket a szavakat. Mert tudom, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a felszedett kilók lemenjenek. Mert én akkor fogom jól érezni magam a bőrömben, akkor leszek kiegyensúlyozott és az a nő, akit a párom vonzóbbnak talál az ágyban. És nem pont azért mert x kilóval kevesebb leszek, hanem azért mert akkor válok újra önmagammá.
És hadd ne kelljen már szarul éreznem magam amiatt, mert jól akarok kinézni, van időm edzőterembe járni vagy sportolni, hogy tetszeni akarok a szerelmemnek.
Persze ő most is szépnek lát, szeret és pontosan tudja, hogy az a világ legnagyobb csodája, hogy életét készülök adni. De ezt senki nem is cáfolta, nem erről volt szó. Nem is arról, hogy szülés után x nappal legyek újra bomba formában... Túl lett már misztifikálva ez az egész..
A házasélet problémája igenis létezik és van. És ez az eget rengető felháborodás pont ezt támasztja alá. Nézz magad köré és rájössz. Nem háborogni kell, hanem változtatni.
Most tükröt tartottak, amibe féltek belenézni, helyette támadtok és utálkoztok. Kövérként kerültem a tükröket és a fotózkodást, hiszen a képeken szembesültem önmagammal, a látvánnyal, amiről nem akartam tudomást venni. Mert amiről nem tudok, az nem fáj. Aztán rájöttem magam elöl nem menekülhetek örökké.
Nézzetek bele a tükörbe és akarjatok változtatni!
Nem megsértődni kell, hanem belátni, hogy van igazságtartalma a mondanivalójának!
Őszintének kell lenni és egymást segíteni. Nektek, otthon a hálószobában.
Ez a világ már túl megengedő, fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen. Persze fogadjunk el mindenkit. Az lényegtelen, hogy hosszú távon ez mit eredményez....
Akinek meg nem inge....Nem veszi magára!!!!
U. I: Ne mindig azt nézd ki mondta, hanem azt nézd MIT mondott! Peace
A képen én vagyok.
